Az egyházmegye védőszentjei

Szent Mihály főangyal és
Szent István, Magyarország első királya

A székesegyház titulusai

A Mennyekbe Fölvett Boldogságos Szűz Mária és
Szent Mihály főangyal

Az egyházmegye területi és személyi beosztása

Nógrádi főesperesség   Érsekvadkerti esperesi kerület     Berkenye plébánia     Bernecebaráti plébánia   Borsosberény plébánia     Horpács fília     Dejtár plébánia     Diósjenő plébánia     Drégelypalánk plébánia   Érsekvadkert plébánia     Pusztaberki fília     Hont plébánia     Ipolyvece lelkészség   Kemence plébánia     Tésa fília     Nagyoroszi plébánia   Nézsa plébánia     Alsópetény fília     Keszeg fília     Legénd fília     Nógrád plébánia   Nőtincs plébánia     Felsőpetény fília     Patak plébánia     Rétság plébánia   Romhány plébánia     Szátok fília     Szendehely plébánia     Tereske plébánia     Tolmács lelkészség   Salgótarjáni esperesi kerület     Baglyasalja lelkészség     Bárna plébánia   Cered plébánia     Szilaspogony fília     Zabar fília   Dorogháza plébánia     Mátraalmás fília     Szuha fília     Egyházasgerge lelkészség   Etes plébánia     Karancsalja fília     Homokterenye plébánia     Karancskeszi plébánia   Karancslapujtő plébánia     Karancsberény fília     Marakodi-puszta fília   Karancsság plébánia     Piliny fília     Szalmatercs fília     Kazár plébánia   Litke plébánia     Ipolytarnóc fília     Mihálygerge fília     Mátramindszent lelkészség   Mátranovák plébánia     Nádújfalu fília   Mátraszele plébánia     Jánosakna fília     Mizserfa fília     Rákóczi-telep fília   Mátraverebély plébánia     Mátraverebély-Szentkút templomigazgatóság     Ságújfalu plébánia     Salgótarján–Fő plébánia     Salgótarján–Szent József plébánia   Somoskőújfalu plébánia     Salgóbánya fília     Somoskő fília   Sóshartyán plébánia     Kishartyán fília   Zagyvapálfalva plébánia     Vizslás fília   Zagyvaróna plébánia     Rónafalu fília     Rónatelep fília   Szécsényi esperesi kerület   Balassagyarmat plébánia     Ipolyszög fília   Balassagyarmat–Szalézi plébánia     Patvarc fília   Becske plébánia     Szécsénke fília   Bercel plébánia     Nógrádkövesd fília     Vanyarc fília   Cserhátsurány plébánia     Cserháthaláp fília     Csesztve plébánia   Csitár plébánia     Iliny fília   Endrefalva plébánia     Szécsényfelfalu fília     Herencsény plébánia     Hollókő lelkészség     Hugyag plébánia     Ludányhalászi plébánia   Magyarnándor plébánia     Debercsény fília     Kisecset fília     Szandaváralja fília     Mohora plébánia     Nagylóc plébánia     Nógrádmarcal plébánia   Nógrádmegyer plébánia     Magyargéc fília     Nógrádszakál plébánia     Őrhalom plébánia     Rimóc plébánia   Szécsény plébánia     Benczúrfalva fília     Pösténypuszta fília     Szente plébánia     Szügy lelkészség   Terény plébánia     Szanda fília   Varsány plébánia     Nógrádsipek fília   Szolnoki főesperesség   Dabasi esperesi kerület     Alsónémedi plébánia     Bugyi plébánia     Dabas–Alsó plébánia     Dabas–Felső plébánia   Dabas–Gyón plébánia     Dabasi szőlők fília     Dabas–Sári plébánia     Dömsöd plébánia     Dunaharaszti–Fő plébánia     Dunaharaszti–Rákócziliget plébánia   Dunavarsány plébánia     Délegyháza fília     Nagyvarsány fília     Hernád plébánia     Inárcs plébánia     Kakucs plébánia     Kiskunlacháza plébánia     Kiskunlacháza–Pereg plébánia   Nyáregyháza plébánia     Felsőnyáregyháza- Fájdalmas Szűz Anya templom fília     Ócsa plébánia     Örkény plébánia     Pusztavacs plébánia     Táborfalva plébánia     Taksony plébánia     Tatárszentgyörgy plébánia     Újhartyán plébánia   Nagykátai esperesi kerület     Albertirsa plébánia     Dánszentmiklós lelkészség   Farmos plébánia     Göbölyjárás fília     Gomba plébánia   Gyál plébánia     Felsőpakony fília     Gyömrő plébánia     Kóka plébánia     Mende plébánia   Monor plébánia     Bénye a plébániához tartozó más település     Monorierdő fília     Vasad fília     Nagykáta plébánia     Pilis plébánia     Sülysáp - Tápiósüly plébánia     Szentlőrinckáta plébánia     Szentmártonkáta plébánia   Tápióbicske plébánia     Káva fília     Pánd fília     Tápiógyörgye plébánia     Tápióság plébánia     Tápiósáp (Sülysáp II.) plébánia     Tápiószecső plébánia     Tápiószele plébánia     Tápiószentmárton plébánia     Tápiószőlős plébánia     Tóalmás plébánia     Újlengyel plébánia     Újszilvás plébánia     Úri plébánia     Üllő plébánia     Vecsés Irgalmas Jézus plébánia     Vecsés–Óváros plébánia   Szolnoki esperesi kerület     Abony plébánia   Cegléd plébánia     Csemő fília     Nyársapát fília     Ceglédbercel plébánia     Cibakháza plébánia   Csépa plébánia     Tiszasas fília     Tiszaug fília   Jászkarajenő plébánia     Tiszajenő fília     Kocsér plébánia     Nagykőrös plébánia   Rákóczifalva plébánia     Rákócziújfalu fília     Szelevény plébánia     Szolnok–Belváros plébánia     Szolnok – Jézus Szíve plébánia     Szolnok–Szandaszőlős plébánia     Szolnok–Vár plébánia   Tiszaföldvár plébánia     Homok fília     Martfű fília   Tiszakürt lelkészség     Cserkeszőlő fília   Tiszavárkony plébánia     Vezseny fília     Tószeg plébánia     Törtel plébánia   Újszász plébánia     Szászberek fília     Zagyvarékas plébánia   Vác-Székesegyházi főesperesség   Gödöllői esperesi kerület     Csömör plébánia     Ecser plébánia     Erdőkertes lelkészség     Fót plébánia     Gödöllő plébánia     Gödöllő - Máriabesnyő plébánia     Gödöllő–Premontrei plébánia     Isaszeg plébánia   Kerepes plébánia     Szilasliget fília   Kistarcsa plébánia     Nagytarcsa fília     Maglód plébánia     Mogyoród plébánia   Őrbottyán plébánia     Csomád a plébániához tartozó más település     Vácbottyán fília     Pécel plébánia     Szada plébánia     Veresegyház plébánia   Hatvani esperesi kerület   Aszód plébánia     Domony fília     Bag plébánia     Boldog plébánia     Dány plébánia     Galgahévíz plébánia   Galgamácsa plébánia     Vácegres fília     Hatvan–Belváros plébánia   Hatvan–Új plébánia     Kerekharaszt fília     Heréd plébánia     Hévízgyörk plébánia     Kartal plébánia     Lőrinci plébánia     Nagykökényes plébánia   Püspökhatvan plébánia     Acsa fília     Galgagyörk fília     Tura plébánia     Vácszentlászló plébánia     Valkó plébánia     Verseg plébánia     Zagyvaszántó plébánia     Zsámbok plébánia   Pásztói esperesi kerület   Buják plébánia     Kisbágyon fília     Szarvasgede fília     Szirák fília     Csécse plébánia   Cserhátszentiván plébánia     Garáb fília   Ecseg plébánia     Kozárd fília     Héhalom plébánia     Jobbágyi plébánia   Kálló plébánia     Egyházasdengeleg fília     Erdőtarcsa fília   Kisterenye plébánia     Nemti fília     Mátraszőlős plébánia   Nagybárkány plébánia     Kisbárkány fília     Márkháza fília   Nagybátony (Bátonyterenye) plébánia     Maconka fília     Palotás plébánia   Pásztó plébánia     Hasznos fília     Mátrakeresztes fília   Szurdokpüspöki plébánia     Zagyvaszentjakab fília     Tar plébánia   Váci esperesi kerület     Dunakeszi–Alag plébánia     Dunakeszi–Fő plébánia     Dunakeszi–Gyártelep plébánia     Göd–Alsó plébánia     Göd–Felső plébánia     Ipolytölgyes plébánia     Kismaros lelkészség     Kisnémedi lelkészség     Kosd plébánia   Kóspallag plébánia     Szokolya fília     Letkés plébánia     Márianosztra plébánia     Nagybörzsöny plébánia     Nagymaros plébánia     Nógrádsáp plébánia     Püspökszilágy plébánia     Rád plébánia   Szob plébánia     Ipolydamásd fília     Szobi Jézus Szentséges Szíve nyilvános kápolna templomigazgatóság   Sződ plébánia     Csörög fília     Penc fília   Sződliget plébánia     Vácduka fília   Vác–Alsóváros plébánia     Erdőkürt fília     Ferences Templom (Szent Kereszt) templomigazgatóság     Piarista templom (Szent Anna) templomigazgatóság     Vác–Hétkápolna templomigazgatóság     Vác–Deákvár plébánia     Vác–Felsőváros plébánia   Váchartyán plébánia     Váckisújfalu fília     Vácrátót plébánia     Vámosmikola plébánia     Verőce plébánia     Zebegény plébánia

A Váci Egyházmegye története

Az egyházmegye története
az alapítástól a török hódoltság idejéig

Egyházmegyénk területén, Pesten és magában Vác városában is — többek véleménye szerint — már az egyházmegye létrejöttét megelőzően léteztek királyi alapítású egyházak. Az egyházmegye megalapítására csak később került sor. Az alapítást ma is Szent István király művének tartják. A szent király ugyanis a fejedelmi törzs dunántúli szállásterületének lelki gondozásával a veszprémi püspökséget bízta meg. Hazánk keleti részén (Bihar, Eger, Erdély) szintén van tudomásunk püspökségek alapításáról. Ezért lehetetlennek tartják, hogy a király ne gondoskodott volna a Duna-Tisza közén élő törzsekről. A garamszentbenedeki apátság 1075-ben kelt alapítóleveléből kitűnik, hogy a váci egyházmegyének ekkor már pontos határai voltak — északon Nógrád, délen Solt, kelet-nyugati irányban a Tisza és a Duna, de Csongrádnál átlépte a Tiszát —, tehát jelentősen előbb kellett megalakulnia. Székesegyházának védasszonya a Boldogságos Szűz. Mivel nem maradt fenn az egyházmegye alapításáról oklevél, ezért az alapítás évét sem tudjuk megmondani.

A püspökség alapításának és kialakulásának évtizedeiben, az Ipoly kisnógrádi vízválasztójától délre, a Duna vonalához igazodva fejedelmi szállásbirtokból és annak gyarapításából kialakult királyi és hercegi uradalmak és a nógrádi várbirtok terült el. Maga Vác is a nógrádi várbirtok területéhez tartozott. A püspökség is ennek védelme alatt kezdte el működését.

Kézai krónikájának alapján állíthatjuk, hogy az egyházmegye központjának kiépítése I. Géza király nevéhez fűződik. I. Géza király a mogyoródi csata emlékére kezdte meg a váci székesegyház építését. A templom titulusa Kisboldogasszony (Szűz Mária születésnapja) volt. Erre abból következtetünk, hogy a középkorban az egyházmegyei zsinatokat a templom védőszentjének ünnepén szokták tartani. Arra pedig adatunk van, hogy 1193-tól (Kisboldogasszony napján) a váci egyházmegyében zsinatot tartottak. Ebben a székesegyházban temették el I. Géza királyt 1077-ben.

Az egyházmegye központjának teljes kiépítése csak Szent László király idejében fejeződött be. Ekkor már biztosan létezhetett a váci káptalan is, mely utóbb hiteles hely lett. 1135–39-ben már ítélkező hely. Kiadványait 1227-től ismerjük. A váci püspöki szék a kisebb jövedelmű püspökségek közé tartozott.

Az egyházmegye szervezeti kiépítése az északi részen kezdődött, de a déli részeken is szépen haladt előre. A középkorban 5 főesperesség volt. Ezek a következők: a pesti (1237–), a szigetfői (1271–), a váci (1236–), utóbb nógrádi (1332–), a szolnoki (1271–), és a csongrádi (1271–). Mezey László Ortvayra hivatkozva hasonlóképpen sorolja fel a főesperességeket.

A plébániák alapítása először a püspöki, illetve a királyi birtokon történt meg. A nemzetségi birtokon azonban sem a király, sem a püspök nem alapíthatott plébániát, hanem csak a föld ura. A földesúrnak viszont kedvét szegte az, hogy ezeken a területeken a XI. és XII. században még túlnyomó többségükben félnomád, állattartással foglalkozó emberek éltek. Sőt ez a kunok tatárjárás után történt letelepedésével is folytatódott. A plébániák lassanként mégis létrejöttek. Az alább felsorolt helyeken lévő plébániák Mezey László véleménye szerint akár a XI. században is keletkezhettek: Hetényegyháza, Nyáregyháza, Délegyháza, Nyíregyháza, (Ákosnyír), Veresegyház, Fehéregyház és Kerekegyház. Véleménye szerint hasonló módon kell gondolkodnunk a patrociniumos helyekről is: Szentgyörgy, Szent István (a vértanú), Szentlőrinc, Szentmárton, Szentmiklós, valamint az apostolnevek: András, Jakab, Tamás, továbbá a teljesen eltűnt Dienes, Vid, Demeter, Mihály, stb. nem datálhatók, de a kereszténység első századaiban keletkeztek.

Az Árpád–kor profán helynevei mágikus azonosítással sokszor egyeznek a földesúr, illetőleg ősfoglaló birtokos nemzetség nevével: Szabolcs, Szemere, Tarján, Örs, Kér, Keszi, és még sok más: Ecsed, Ecser, Délegyháza. E szemlélet egyházi alkalmazásaként a legrégebbi patrociniumok is helynevekké váltak: Boldogasszony, Keresztúr, Szentpéterúr, Szentandrásúr, hiszen a védőszent egyúttal birtokos is. Királyaink, nemzetségeink, főúri családjaink a templom–, monostoralapítással elsősorban mennyei patrónust keresnek, illetőleg választanak maguknak, hogy majd az ítéleten szót szóljon érettük.

Makkai László a Csallóköz településtörténetét vizsgálva megállapítja, hogy a falu templomának patrónusára utaló helynévtípus a XII. század elején kezd terjedni, és egy jó évszázadig tart. Ez a gyakorlat az ő nézete szerint latin—európai eredetű (francia, spanyol, olasz, délnémet és magyar), de minálunk nyilvánvalóan az említett ősi magyar névadó hagyomány is már megelőzőleg támogatta. A patrociniumos helynevek keletkezését Kálmán Béla is inkább a XII. század végére és a XIII–XIV. századra teszi. Az általunk készített munka is inkább ez utábbi véleményt igazolja.

A garamszentbenedeki alapítólevél az egyházmegye déli részében már 1075-ben Ortvay szerint Csányban (Chani) Csánytelken "ecclesia parochialis-t" (plébániai egyház) említ. Sajnos olyan jegyzék, mely az egyházmegye plébániáit is felsorolná, csak egy maradt fenn 1332-ből, az akkor készített pápai tizedjegyzék. Eszerint a váci egyházmegyének akkor 24 plébániája volt. Feltételezhető, hogy a tizedjegyzék nem sorolja fel az összes plébániát. Ennek ellenére valószínűnek tartjuk, hogy a középkorban a váci egyházmegye viszonylag kevés plébániával rendelkezett. Ugyanezt nem mondhatjuk el a templomokról. Mai tudásunk szerint kb. 450 templomos hely volt a törökdúlás előtti váci egyházmegyében. Ezek között nyilván több plébániatemplom volt, mint amennyiről ez okmányszerűen igazolható.

A szerzetesrendek közül egyházmegyénkben a török hódoltság előtt legelterjedtebbek voltak a premontreiek. Először III. Béla király uralkodása idején, 1179-ben Garábon telepedtek le, Mikodin székesfehérvári prépost — később győri püspök — idejében. A rendnek nagy pártfogója volt a Kökény–Radnót nemzetség is, mely a premontreiek Nagykökényesen és környékén való letelepedésében igen nagy szerepet játszott. Az általuk alapított nemzetségi monostorok a család nógrádi ágának kihalásával a XIV. században pusztulásnak indultak. A jánoshidai (1186) és az ócsai premontrei prépostság temploma nagyrészben ma is áll. Elsőként a bencések kezdték meg egyházmegyénk területén a szerzetesi életet. A mogyoródi monostor a királyi alapítású (I. Géza) monostorok közé tartozik. A tereskedi monostort ma már nem tartják feltétlenül bencés eredetűnek. Ezenkívül a Johannita lovagrend tagjai telepedtek le Tolmácson, Szirákon és Szomolyán. Vác városában az ágostonosok (1319) és a Szentlélekispotályosok is letelepedtek. Több monostor eredete ismeretlen (Dorozsma, Pétermonostora stb.)

Az első váci püspök, akiről okleveles emlék tanúskodik, Marcellus (1103–1109) volt. Sajnos, a korábbi püspökök nevét nem tudjuk. Nevezetesebb volt még Boleszló (1188–1212), aki az Imre király és Endre között keletkezett viszályba is beleszólt. Bancsa nembéli István (1241–1243) a tatárjárás után az ország újjáépítésében is szerepet játszott. Tamás 1284–1289-ig királyi kancellár, 1280–1284-ig pedig királynéi kancellár volt. Báthori Miklós (1474–1507) a humanista műveltség egyik kiemelkedő alakja Magyarországon. Számottevő egyéniség volt Szalkai László (1514–1520), aki nem volt pappá szentelve. Koadjutora Demjén István püspök volt. A török hódoltság előtt időben jelentős püspök még báró Brodarics István (1537–1539), akit utolsóként temettek el a Báthori Miklós által megújított és reneszánsz stílusban átépített püspöki székesegyházban. A székesegyháznak ez volt a második lényegesebb átépítése, mely 1485-ben, Mátyás király idejében kezdődött el, és az 1510-es években, II. Ulászló király idejében fejeződött be.

A protestantizmus a XVI. században egyházmegyénkben is megjelent. Kecskemét és környéke azonban sohasem lett teljesen protestáns, valamint Bács–Bodrog megyében is sok katolikus maradt.

Az egyházmegye története
a török hódoltság alatt és a XVIII. században

A török hódoltság az egyházmegye életében jelentős változáshoz vezetett. Az egyházmegye a hódoltság területére esett. A török a püspököt nem tűrte meg, de a falusi papok mindenütt a helyükön maradhattak. Mivel azonban a váci püspök a hódoltlság ideje alatt nem Vácott, hanem a Felvidéken lakott (Nagyszombat, Szepeskáptalan, Pozsony, Nyitra, Győr), a papszentelés feladatát nem tudta ellátni, ezért a papok száma fokozatosan csökkent. A budai (a szolnoki stb.) szandzsák 1559. évi összeírása mutatja, hogy ebben az időben még sok helyen megvolt a plébánia. Az összeírásban a pap neve mindenütt az első helyen szerepel, mint a falu közösségének vezetője. Több helyen az egész hódoltság ideje alatt megvolt a plébánia, de más helyekről is tudomásunk van, ahol ideiglenesen működött pap. A volt gödöllői járás területén például a következő helyeken volt folyamatosan plébánia: Isaszeg, Kerepes, Verseg. Szarka Gyula kb. 100 helyet mutat ki, ahol hosszabb–rövidebb ideig lelkipásztor működött. Ha a szandzsák összírása az egész egyházmegye területére rendelkezésünkre állna, akkor ennek alapján össze tudnánk állítani az 1559-ben létezett plébániák jegyzékét.

A török hódoltság ideje alatt a lelkipásztori teendők ellátásban nagy szerepük volt a Kecskeméten megtelepedett jezsuitáknak, majd pedig az ő elűzésük után a ferenceseknek (1658). Nógrád megyében a szécsényi ferencesek nyújtottak segítséget, a délvidéken pedig a szegedi ferencesek. Jelentős szerepet játszottak a bosnyák ferencesek is. 1573-ban a pápa a boszniai püspökre ruházta a missziós papok feletti közvetlen jurisdictiót (joghatóságot).

A XVII. század második felében a váci egyházmegye életében is jelentős változás állott be. 1649-ben Nagyszombatoban megnyílt a Seminarium Generale, amelybe a váci egyházmegye is küldött növendékeket. Ennek következtében megkezdődhetett a plébániai rendszer visszaállításának több évszázados munkája. 1653-ban Kállón például Korompay Péter volt a plébános. A török hódoltság vége felé pedig Pongrácz György váci püspöknek sikerült a törökkel elismertetni joghatóságát, s ennek eredményeként elkezdhette az egyházmegye szabályszerű vizitálását, melynek során Kalocsa vonaláig jutott el. 1675-ben pedig Garamszentbenedeken zsinatot tartott, amelyre a török az egyházmegye papjait elengedte. Az erről készült Információ alapján tudjuk, hogy ekkor egyházmegyénkben a 73 katolikus helységben 13 pap és 32 licenciatus működött, jobbára az északi és a középső részen. A garamszentbenedeki gyűlésen 9 licenciátus vett részt. A visitatió végzője Cseke Mihály ecsegi plébános volt. Mivel a török hódoltság ideje alatt a püspökök nem lakhattak Vácott, ebben az időben méginkább politikai tevékenységet folytattak. Ilyen pl. Dallos Miklós (1622–1623), akinek jelentős szerepe volt a nikolsburgi békekötés előkészítésében.

A török hódoltság után joghatósági vita kezdődött, melynek következtében a váci egyházmegye nagyobb lett, mint amilyen korábban volt. A váci püspök Szeged felett is joghatóságot gyakorolt. Több helység, mely eredetileg az esztergomi, egri vagy kalocsai püspökséghez, illetve érsekséghez tartozott, ettől kezdve és jelenleg is a váci egyházmegyéhez tartozik. Pest eredetileg a váci egyházmegyéhez tartozott, 1401-ben azonban IX. Bonifác pápa azt mondja, hogy régóta az esztergomi érsek joghatósága alá tartozik. Ennek ellenére a török hódoltság után az első pesti plébánost 1686. október 16-án Balogh Miklós váci püspök nevezte ki. XIII. Benedek pápa 1730-ban írt brevéjében azt kérte, hogy fogadjanak fel döntőbírót a joghatósági vita eldöntésére. Pest végül 1777-ben — Mária Terézia döntése alapján — véglegesen az esztergomi egyházmegyéhez került. A török hódoltság után az egyházmegye restaurációja Vácott, illetve az egyházmegye északi részében kezdődött el. A felszabadító hadjáratok következtében igen sok, még a török hódoltságot átvészelt falu is elpusztult. A lakosság sok helyütt kálvinistává lett. Ezt a Pongrácz–féle Információ pontosan felsorolja. A református falvakban vagy városokban sokszor igen nehéz volt a plébánia visszaállítása. Nagykőrösön például csak katonai védnökség alatt működhetett a katolikus pap. A hódmezővásárhelyi plébánia alapítólevelében benne van, hogy a templom és paplak céljaira "a kapitány" házát jelölték ki. A XVIII. század végén a plébániák alapítását II. József 1782. szeptember 10-én kelt rendelete is elősegítette. A plébániák számának alakulása: 1733-ban 59 plébánia van az egyházmegyében. 1726-ban a külső főesperesekkel és adminisztrátorokkal a plébánosok létszáma 53 fő. 1761-ben már 82 plébánia működött, míg 1785-ben 89 plébánia volt és 80-nál több filia is élt.

A szerzetesrendek feloszlatásával is nőtt az egyházmegye papi ellátottsága. Így került például egyházmegyénkbe a neves Szerdahelyi György Alajos jezsuita. A szerzetesek kihalása vagy a szerzetbe történt visszalépésük után ismét visszaesés mutatkozott. Az 1777. évi calendarium szerint 2 missziós lelkész is működött az egyházmegyében.

A XVIII. század első felében kezdődött meg a püspöki birtok benépesítése, ami az egyházmegye jövedelmét növelte. Sok esetben a püspök családi vagyona is jelentős segítséget nyújtott az egyházmegye központjának kiépítésében. 1700-ban megtörtént a váci székeskáptalan hiteleshelyként való visszaállítása. 1720-ban történt a szeminárium kánoni megalapítása, bár papnevelés már korábban is volt magában a székvárosban is. 1742-től 1777-ig felépült a most is meglévő püspöki székház, majd 1761-től 1772-ig elkészült a ma is álló püspöki székesegyház. Az egyházmegye restaurációját Borromei Szent Károly példája nyomán képzelte el Althann M. Frigyes (1718-1734) váci püspök, aki a szemináriumot is e szent védnökség alá helyezte. Sajnos, a XVIII. századi püspökeink nagy része nem volt magyar származású, bár az indigenatus intézménye által magyar honosságot nyertek. Sok esetben nem is laktak az egyházmegye területén, magyarul sem tudtak. Ebben a Habsburg-ház politikája nyilvánult meg. Berkes András + Rákóczi Ferenc lelkes támogatója volt.

A török hódoltság után a következő szerzetesek telepedtek le az egyházmegyében: Szolnokon még 1686-ban ferencesek, akik hosszú időn keresztül gimnáziumot is fenntartottak. A ferencesek Gróf Koháry István országbíró bugólkodása révén 1719-ben telepedtek le Vácott. A domonkosoknak szintén két házuk volt Pesten és Vácott (már 1699-től). (Mindkét házukat elvesztették a II. József féle feloszlatáskor 1787-ben). A piaristák Berkes András és Kollonich Zsigmond szorgalmazására 1714-ben Vácott és gr. Koháry István bugólkodása nyomán Kecskeméten 1715-ben telepedtek le, mindkét helyen gimnáziumot vezettek. A kapucinusok pedig Hatvanban (1729) és 1763-ban Gödöllőn telepedtek meg. A székvárosban, Vácott 1763-ban megtörtént az irgalmasrendi szerzetesek letelepedése. Amikor a püspöki palota (a régi) felszabadult, ott kaptak helyet 1777-ben az Angolkisasszonyok, akik a Domonkos rend feloszlatásakor, 1787-ben megkapták a pesti domonkos rendházat.

A papi nyugdíjintézetet gr. Kollonich Zsigmond váci püspök (1708—1716), Berkes András nagyprépost és Kalló Ferenc kanonokok alapították. Az intézet 1805-ben a volt domonkos kolostorba került.

Az egyházmegye története
a XIX. és XX. században

A múlt század elején, 1802-ben egyházmegyei zsinatot tartottak. Ugyancsak zsinat volt 1821-ben, 1848-ban, 1876-ban és 1879-ben is. Az 1821-es zsinattal akarta előkészíteni az egyházmegye az 1822-ben tartott nemzeti zsinatot, melynek eredménye nem mutatkozhatott a jozefinista bürokratizmus uralkodása miatt.

Még a múlt század első felében is igen kevés volt a plébániák száma az egyházmegye középső és főleg déli részében. Nádasdy püspök 1823-1845 években komoly visitatiót tartott. Ezért 1854-ben Roskoványi Ágoston váci püspök négy missziós körzetet szervezett, melyek vezetését a szolnoki és kecskeméti ferences rendházakra bízta. A missziós körzetekben jobbára csak az I. világháború körüli időszakban alakultak meg a plébániák. Ekkor már az egyházmegye papjainak a száma is felszaporodott, és így közülük is többen megkapták a missziós lelkészi kinevezést. Ilyen missziós lelkész volt Kovács Vince (1959–1969) későbbi váci apostoli kormányzó is.

A XIX. században a jozefinista szellem utóhatásaként és egyéb körülmények miatt a papnevelés bővítésére nem volt mód, ezért ebben az időszakban nagyon kevés új plébániát alapítottak. 1808-ban például 108 plébánia volt, a hívek száma ugyanekkor 352618 fő volt. 1851-ben a hívek száma 554858 fő volt, és 116 plébánia látta el a lelki gondozásukat. 1900-ban a hívek száma már elérte a 600389 főt, a plébániák száma azonban mindössze 122-re emelkedett.

A múlt század második felében kezdődött meg a lányok nagyobb arányú nevelése a kiskunfélegyházi Konstantinum megalapításával (1888-ban), és az Irgalmas nővérek váci megtelepedésével 1880-ban.

A XX. században Hanauer Á. István (1919–1942) váci püspöknek köszönhzető, hogy a papnevelést fellendítette. A szemináriumot új épületszárnnyal bővítette az 1925–1926-os években. A kisszemináriumot 1880-ban már megalapították. Ennek eredményeként a plébániák száma 1943-ra már 208-ra emelkedett, 1949-ben pedig elérte a 252-t. A váci egyházmegyei plébániák tehát csaknem 60%-ban XX. századi eredetűek. Nagy jelentőségű volt gr. Klebelsberg Kunó iskolapolitikája. Ekkor létesültek a tanyai iskolák oltárfülkével, melyek lehetővé tették a komolyabb tanyai pasztorációt. Ezek némelyike később lelkészséggé, majd plébániává alakult.

Az egyházmegyében a XX. században két egyházmegyei zsinatot tartottak 1921-ben és 1930-ban, melyek határozatai most is érvényben vannak. (Természetesen azok, amelyek nem ellentétesek a II. Vatikáni zsinattal és az új kódexszel).

Nagyobb esemény volt még ebben az időszakban a pápai nuncius látogatása Vácott 1922-ben. 1938-ban a Szentjobb Vácra látogatott.

1919-ben az egyházmegye nyomdát akart alapítani, amelyre azonban nem került sor, de nem is volt szükséges, mert Vácott a ferencesek beindították a Kapisztrán Nyomdát.

Egyházmegyénkben 1943-ig a szerzetesházak száma 88-ra szaporodott. Tiszaújfalu kivételével egyházmegyénkben monasztikus alapokon épülő rendek nem léteztek. 1950 után szerzetes közösség, civil ruhában, hosszú távon csak egy maradt meg Vácott a ferenceseknél gvárdián templomigazgatói minőségben, káplán, sekrestyés — egyben könyvkötő —, kántor és szakács egyszemélyben. Ez a konvent csak az egyes tagok kihalásával szűnt meg. Kíméletesek voltak Kispesten, ahol a jezsuita és bazilita házak tulajdonjogát nem korlátozták, sőt a szerzeteseket is ottmaradásra marasztalták.

Szépen indult a hitbuzgalmi sajtó is. Összesen 45 plébániának volt valamilyen időszaki kiadványa.

1948-ban Csongrádon kisszeminárium létesítését határozták el. Az épület elkészült, de az intézet nem nyílt meg.

Ugyancsak 1948-ban történt meg az apáca—hitoktatóképző megalapítása Vácott.

A népiskolák (elemi iskolák) száma 1943-ban 165, míg a polgári iskolák száma 14 volt. Vácott kereskedelmi és ipari iskola is volt katolikus kézben. Két helyütt volt felső kereskedelmi iskola is. Két helyen volt tanítónő képzés. 1942-ben az egyházmegye kormányzását dr. Pétery József megyéspüspök vette át. Szorosan ragaszkodott Mindszenty József irányvonalához és egyházpolitikájához. Amikor Mindszenty 1947-ben a hitoktatás fakultatívvá tétele miatt ellentámadásba ment át, és nem eredménytelenül a hívek öntudatát próbálta növelni, ebben a váci egyházmegye is kivette részét. Június 7–8-án Hatvanban Eucharisztikus Kongresszus volt. Ez megfelelt Pétery püspök eucharisztikus lelkületének is. A kongresszuson 5 püspök és 111 helység hívei vettek részt. A Mária–év szintén jelentős volt, mely 1947. augusztus 15-én kezdőkött és 1948. augusztus 15-én fejeződött be. Vácott 1947. október 8-án rótták le a hívek Szűz Mária előtti tiszteletüket. A Mária–napok különösen Csongrádon váltak híressé. Ennek lehetőségét az adta, hogy a csongrádi Főtemplom Nagyboldogasszony tiszteletére áll. Másrészt itt volt plébános Szolnoky János c. apát, aki híres népszónok volt. A csongrádi Mária–napokon maga Mindszenty bíboros is részt vett. Amikor megtörtént az iskolák államosítása (1948), a váci egyházmegyében is szép számmal alakult meg a "Katolikus Szülők Szövetsége". 1950. augusztus 1-én került sor a békepapi mozgalom megalapítására. Pétery püspök megtiltotta, hogy ezen papjai részt vegyenek. A váci egyházmegyéből a gyűlésen mindössze 17 pap jelent meg. Közülük hármat a püspök beidézett a püspöki szentszék elé. Ekkor internálták dr. Oetter György kanonok, irodaigazgatót, dr. Széll Kálmán officiálist, aki a Legfőbb Ügyészség igazolása szerint 1953-ban Kistarcsán meghalt, valamint dr. Brusznyai József szentszéki jegyzőt. Csak kettőjüket tudták kihallgatni, mert a kihallgatottak az ÁVH-hoz fordultak segítségért. Az állam részéről történő megtorlás az 1950. augusztus 30-án a Grősz József kalocsai érsek által kényszerűségből aláírt megállapodás előkészítését szolgálta. A váci egyházmegye területén csak egyetlen katolikus iskola maradt (Kecskemét, Piarista Gimnázium). 1951-ben a Püspöki Konferencia tagjai megtagadták a Béke Világtanács berlini konferenciájának aláírását. A Szabad Nép augusztus 10-i száma többek között Pétery püspök ellen is éles támadást intézett. Ennek következménye volt az ismételt házkutatás és a püspök ellen szervezett tüntetések sorozata. Egy ízben a tüntetők betörték a püspöki székház kapuját és az első emeletig hatoltak fel, melyet maga az ÁEH is megelégelt és leállított. 1952-ben élesen ellenezte, hogy Czapik Gyula a november 22-én tartandó békekongresszuson felszólaljon. 1953-ban Csongrádra — ami az 1948-ban tartott Mária–napok és az ott létesítendő Kisszeminárium miatt megbélyegzett hely volt — indult volna, de nem engedték odamenni. Előbb helyben, majd három hónap múlva Czapik Gyula érsek tanácsára Hejcére kerül házi őrizetben. 1956-ban dr. Kovács Vince általános helynök, amikor október 30-án az egyházmegye területén lévő Felsőpetényben az ÁEH Mindszenty bíborost felügyelet nélkül hagyta, elindult, hogy a bíborost Vácra hívja. Mindszenty a meghívást nem fogadta el. Budára ment. Vácott és Újpesten megállt. Kifejezett kívánsága szerint Pétery püspök is hazatért székvárosába, de 1957-ben ismét vissza kellett térnie Hejcére. Itt halt meg 1967-ben.

Az egyházmegyét 1953. április 6-tól kezdve dr. Kovács Vince felszentelt püspök, mint helynök, 1959-től kezdve pedig mint apostoli kormányzó irányította. 1969-től 1975-ig dr. Bánk József, 1975-től 1977. július 4-ig dr. Endrey Mihály, 1977-től 1987-ig ismét dr. Bánk József, 1987-től 1992. március 21-ig Marosi Izidor megyéspüspök kormányozták. Keszthelyi Ferenc O. Cist megyéspüspök idejében, 1993. június 19-én megtörtént az egyházmegye diszmembrációja. Szintén az ő püspöksége alatt a szeminárium épületét és a Székesegyházat renoválták. Ebben az időben kezdte meg működését a Székesegyházi Kincstár És Egyházmegyei Gyűjtemény. A Nagypréposti Palotát Pálos Frigyes, prépost vezetésével korhű módon restaurálták. Egyházmegyei Kántorképző valamint levelező teológiai oktatás is elindult, utóbbi jogi kereteit az egri főiskola biztosítja. Ebben az időben újult meg a váci kálvária épületegyüttese.

A kereszténység kétezredik évfordulójára valamint Szent István megkoronázásának ezredik évfordulójára Török József professzor tollából emlékkönyv jelent meg.

A rendszerváltozás után elkezdődött az iskolarendszer kiépítése az egyházmegye területén.

Az 1989-et követő időszakban több szerzetesrend is letelepedett az egyházmegye területén. Lengyelországból szalvatoriánus férfi szerzetesek érkeztek. Sződligeten és Galgahévízen működnek. Máriabesnyőről a kapucinusok alacsony létszámuk miatt a kolostort és a templomot ideiglenesen átadták az egyházmegyének.

A Borromeo Szent Károlyról nevezett szeminárium ismét megnyitotta kapuit. A szemináriumban jelenleg előkészítő év van.

A hetvenötödik évét betöltött Keszthelyi Ferenc lemondását a Szentszék 2004-ben elfogadta, utóda dr. Beer Miklós, korábbi esztergomi segédpüspök lett.

Az Apor Vilmos Főiskola 2005-ben Zsámbékról Vácra költözött. A főiskola a szeminárium épületébe míg a szeminárium a püspöki palotába került.

2005-ben Migazzi emlékévet tartott az egyházmegye, és emlékkonferenciát rendezett.

2006-ban az Egyházmegyei Hatóság Báthory Miklós emlékévet hirdetett meg és konferenciát tartott arra való emlékezésként, hogy a püspök neve okmányokban 500 éve fordult elő utoljára.